Képalkotó Kisokos

Ultrahangvizsgálat (UH)

Az ultrahangvizsgálat az egyik leggyakrabban alkalmazott képalkotó eljárás. A vizsgálat magas frekvenciájú hanghullámokkal készít képet a test belsejéről, ezért nem használ ionizáló sugárzást.

Különösen hasznos lehet a lágyrészek, egyes hasi és kismedencei szervek, a pajzsmirigy, az erek, az ízületek és más felszínes képletek vizsgálatában. Terhességben is széles körben alkalmazzák.

Hogyan működik az ultrahang?

A vizsgálat során egy kézi vizsgálófejet, vagyis transzducert mozgatnak a vizsgált testrészen.

A transzducer hanghullámokat bocsát ki a testbe, majd érzékeli a különböző szövetekről visszaverődő jeleket. A készülék ezekből valós időben készít képet, amely a vizsgálat közben azonnal látható a monitoron.

Ehhez a bőrre egy kevés ultrahanggélt helyeznek. A gél nem egyszerűen „csúszósabbá” teszi a vizsgálatot: segít abban, hogy a transzducer és a bőr között ne maradjon levegő, amely akadályozná a hanghullámok megfelelő továbbítását.

Mire használható?

Az ultrahang sokféle kérdés megválaszolására alkalmas. Gyakran vizsgálják vele például:

Ultrahang segítségével bizonyos esetekben mintavétel vagy beavatkozás is célzottan végezhető, mert a vizsgáló a tű helyzetét a képalkotás közben követni tudja.

Mi az a Doppler-ultrahang?

A Doppler-vizsgálat az ultrahang egyik speciális alkalmazása, amellyel a vér áramlása is vizsgálható.

Segítségével többek között az erekben áramló vér iránya és sebessége, valamint bizonyos keringési eltérések is megítélhetők. A Doppler-technika az érszűkületek, elzáródások vagy vérrögök vizsgálatában is fontos szerepet kaphat.

A vizsgálat során a monitoron színes ábrázolás vagy görbék is megjelenhetnek, és bizonyos esetekben a véráramlással összefüggő hang is hallható.

Fájdalmas az ultrahang?

A külső ultrahangvizsgálat általában nem fájdalmas.

A transzducert a bőrön mozgatják, és időnként enyhébb nyomást is alkalmazhatnak. Ha a vizsgált terület eleve érzékeny vagy fájdalmas, ez kellemetlenséget okozhat.

Bizonyos vizsgálatoknál belső vizsgálófejet használnak, például hüvelyi vagy végbélen keresztül végzett ultrahangnál. Ezek okozhatnak kellemetlenséget, ezért mindig jelezni kell, ha a vizsgálat fájdalmas.

Kell készülni az ultrahangra?

Nem minden ultrahanghoz ugyanaz az előkészítés szükséges.

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit érdemes tudni.

Egyes vizsgálatok előtt például:

Az előkészítés függ a vizsgált szervtől és a vizsgálat típusától. Ezért mindig az időpontfoglaláskor vagy az intézménytől kapott tájékoztatás az irányadó.

Például

Egy hasi ultrahangnál szükség lehet éhgyomorra érkezésre, míg egy másik ultrahangvizsgálatnál ilyen követelmény nincs. Kismedencei vizsgálatnál pedig előfordulhat, hogy telt húgyhólyagot kérnek.

Nem érdemes általános internetes szabály alapján készülni. Mindig az adott vizsgálatra vonatkozó utasítást kell követni.

Van sugárterhelése?

Nincs.

A diagnosztikai ultrahang hanghullámokat használ, nem röntgensugárzást. Ez fontos különbség a röntgen- és CT-vizsgálatokhoz képest. A megfelelően alkalmazott diagnosztikai ultrahangnak jelenleg nincs ismert károsító hatása a szokásos klinikai használat mellett.

Ezért az ultrahang olyan esetekben is fontos képalkotó módszer, amikor ionizáló sugárzás alkalmazása nem kívánatos.

Ultrahang terhesség alatt

Az ultrahangot terhességben is széles körben használják. A magzat fejlődésének követésére és számos terhességgel kapcsolatos kérdés vizsgálatára alkalmas.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden ultrahangvizsgálat terhességi vizsgálat: a vizsgálat célját és típusát mindig az orvosi kérdés határozza meg.

Kontrasztanyagos ultrahang is létezik

Az ultrahangvizsgálatok többségéhez nem szükséges kontrasztanyag.

Bizonyos esetekben azonban speciális ultrahangos kontrasztanyag alkalmazható. Ezt kontrasztanyagos ultrahangnak, röviden CEUS-nak is nevezik.

Ennek célja, hogy meghatározott szervek vagy elváltozások vérellátásáról és keringési viszonyairól további információt adjon. A CEUS nem azonos a CT-nél vagy MR-nél alkalmazott kontrasztanyaggal.

Milyen ultrahangvizsgálatok vannak?

Az ultrahang nem egyetlen vizsgálatot jelent. Többek között készülhet:

A vizsgálat típusa attól függ, hogy milyen panaszra vagy klinikai kérdésre keresnek választ.

Mire nem mindig elég az ultrahang?

Az ultrahang nagyon sok esetben kiváló vizsgálat, de nem minden testrész és nem minden betegség vizsgálatára alkalmas egyformán.

A levegővel telt szervek és a csontok például korlátozhatják a vizsgálhatóságot, és a testalkat, a vizsgált terület elhelyezkedése vagy a bélgázosság is befolyásolhatja a képminőséget.

Ha az ultrahang nem ad elegendő információt, az orvos más képalkotó vizsgálatot – például CT-t vagy MR-t – is szükségesnek tarthat.

Egy ultrahangos vizsgálat eredménye tehát nem önmagában „jó” vagy „rossz”: azt kell nézni, hogy az adott orvosi kérdés megválaszolására elegendő információt ad-e.

Mi történik a vizsgálat után?

A legtöbb hagyományos ultrahang után azonnal folytatható a szokásos napi tevékenység.

A lelet elkészítésének módja és ideje intézményenként, illetve vizsgálattípusonként eltérhet.

Ha további képalkotó vagy más vizsgálatra van szükség, annak szükségességét az orvos a tünetek, az előzmények és az ultrahang eredménye alapján határozza meg.

Mit érdemes magammal vinni?

Érdemes magával vinni:

Röviden

Az ultrahang sugárzás nélkül készít valós idejű képet a test bizonyos részeiről. Gyors, általában fájdalommentes vizsgálat, amely számos szerv és szövet, valamint a vérkeringés vizsgálatára használható.

Az előkészítés vizsgálattól függően jelentősen eltérhet, ezért mindig az adott intézmény utasítását kell követni.

És egy fontos különbség a röntgenhez képest:

RTG → ionizáló sugárzást használ
UH → hanghullámokkal dolgozik, ionizáló sugárzás nélkül

Az ultrahang ugyanakkor nem minden esetben helyettesíti a CT-t vagy az MR-t. A megfelelő vizsgálat kiválasztása mindig attól függ, hogy milyen kérdésre kell választ kapni.